Lakásművészet

Erik a 33. hétre született. Erő és kitartás, amit csak egy anyai szív bír el!

Amikor egy édesanya babát vár rengeteg gondolat forog a pocaklakója, a terhessége, és maga a szülés milyensége körül. Különösen az első gyermekünk érkezésekor. Próbáljuk elképzelni, hogyan zajlik majd a szülés, mi várhat majd ránk. Előre sosem tudjuk, de annyi biztos, hogy az anyai ösztönök már a terhességi teszt kimutatása után beindulnak. Bátran állíthatom az anyai szeretet és ösztön a legerősebb a világon. 

dsc_6951

Orvosi vizitekre járunk, elkezdünk tervezni, bevásárolunk a baba érkezésére, kialakítjuk az otthonunkat, azaz beindul a fészekrakó ösztönünk. Mi nők tudjuk, a babaszoba berendezése igazi élmény, szinte már elképzeljük magunkat a kicsivel otthon. A finom illatok és a béke jellemzi ezt a helyiséget. Aggodalmasan igyekszünk időre elkészülni mindennel, de van úgy, hogy nem sikerül befejeznünk a kitűzött listát. Főleg, ha az idő megelőz minket…

Történik egy nem várt esemény. Beindul a szülés. Most? De hát még nincs itt az ideje! Barbara a 33. héten hozta világra kisfiát.  Egy hónap inkubátor, szülői félelem, „üres kézzel” hazatérés a kórházból. A baba már nincs a pocakban, de otthon sincs a szobájában. Bent fekszik a kórházban, egy inkubátorban, édesanyja pedig férjével együtt küzd nap, mint nap, hogy minden rendben legyen. Ismerjétek meg Barbara és Erik történetét, és azt az erőt és kitartást, amit csak egy anyai szív bír el.

 

Interjú Barbarával, Erik édesanyjával 

 

1. Első gyermekedet vártad tele izgalmakkal és félelmekkel. Mit csináltál éppen akkor, amikor beindult a szülés? Mit éreztél és mire gondoltál? Hiszen még nem volt itt az idő…

A terhességem a 30. hét végéig csodásan zajlott. Minden rendben volt, minden eredmény tökéletes. Aztán a 31. héten felment a vérnyomásom, 180/110-et mértünk. Ekkor jött az első sokk, lehet, hogy másnap meg kell szakítani a terhességet. De szerencsére nem erről volt szó, vérnyomáscsökkentőkkel kordában tartották a helyzetet, de kórházban kellett lennem megfigyelés alatt. Szerencsére, mert ha nem ott lettem volna, mikor szültem, baj lehetett volna. Ugyanis az éjjeli enyhe fájásokat sem én, sem az ügyeletes szülésznő nem annak tudtuk be, hogy Erik ki akar bújni. Mire rájöttünk, hogy szülök, 10 perc múlva meg is volt a baba. A tolófájásoknál eszméltünk rá, hogy itt nem csak egy kis jósló görcsölgetésről van szó. Ami egyrészről szerencse, mert így nem izgultam a szülés és az utána következő helyzet miatt. Másrészt tényleg lehetett volna gond is, ha nem fél percnyi távolságra vagyok a szülőszobától egy kórházban. Érdekes módon, nem féltem. Valahogy biztosan tudtam, hogy minden rendben lesz. Erik szépen felsírt, nem volt rossz állapotban, lélegeztetni sem kellett.

2. A kórházban mit mondanak ilyenkor, hogyan készülnek fel egy koraszülött csecsemő érkezésére?

Szerencsére a kórházban, ahol szültem van koraszülött részleg, és teljesen felkészültek az apróságok érkezésére. Felhozták az inkubátort, és egy emelettel lejjebb kellett csak szállítani a picit. A férjem azonnal le tudott menni hozzá, megnézni, képeket készíteni. Jó helyzetben voltunk, mert érett volt a korához képest, ami a koraszülésre készülődő babáknál gyakori, a természet megoldja. Ha valami nincs rendben, akkor minden erővel a fejlődésre koncentrál a kis testük. Kivizsgálták, és megkapta a szükséges gyógyszereket, elkezdődött a megfigyelés. Gépek figyelték a szívműködését, légzését a nap 24 órájában.

photo

Erik 33. hétre született

 

3. Amikor Erik világra jött, mi történt? Azonnal elvitték, vagy odaadták neked?

Megmutatták nekem egy pillanatra, de utána vitték is, hogy gondozásba vegyék. De olyan jól nézett ki, olyan szépen sírdogált, hogy a méretén kívül (41 cm, 1466 gramm) nekem nem tűnt fel, hogy korábban jött.

4. Hogyan zajlott az első egy hónap a kórházban és otthon?

Az első napokban nehéz volt feldolgozni, hogy nincs mellettem, és már a pocakban sincs. Nehezebb helyzetben voltam, mint akinek időre érkezik a babája: elindítani a tejet, ami nagyon fontos volt a táplálkozás beindításához; órára kelni a fejések miatt, fenntartani, a nulláról felépíteni a szoptatást baba nélkül; mászkálni naponta többször a kórház és az otthonunk között. Minden este fürdetés után hívtuk a koraszülött osztályt, hogy miként alakult a súly. Hihetetlen, de ez a kis ember sokszor naponta hízott 100 grammot. De így is kellett kereken 1 hónap (november 27-én született, és december 27-én vették ki az inkubátorból), hogy 2 kilósra hízzon. Addig muszáj inkubátorban tartaniuk, hogy ne hűljön ki. Nagy meglepetés volt, mikor karácsony utáni nap azt láttam, hogy kitolták az inkubátort, amiben korábban feküdt. Mosolygott rám az ápoló hölgy, ebből tudtam, hogy nem baj van, hanem talán végre kivették, és a kezembe foghatom, egy hónap után először.

imag0130

Izgalmas, de mégis olyan természetes volt a karomban tartani. Másnaptól bent laktam a kórházban, fizettem egy anyás szobát, és minden etetésnél bementem hozzá. Hamar sikerült egymásra hangolódnunk. És ekkor már nem is foglalkoztam a mögöttünk álló hosszú hónappal. Csak arra koncentráltunk, hogy mielőbb hazavihessük. A következő egy hét alatt újabb 300 grammot hízott, és így január 4-én kiengedték a kórházból.

imag0136

Ahogy Barbara meséli, egy hónap után Erik kikerült az inkubátorból. Még egy hét kórházi megfigyelésre bent kellett maradniuk, de utána elérkezett a várva várt hazamenetel hármasban… Anya, apa és a kisfiuk, Erik.

5. Milyen érzés volt elindulni haza, majd átvenni a gyerekszobát? Mi történt az első hetekben?

Hihetetlenül örültünk, és nagyon vártuk haza. Az egy hónap alatt, míg inkubátorban volt, rengeteg időnk volt a dolgait elrendezni, a szobát berendezni. Mire hazajött, minden készen várta. Az első hetek csodásan teltek, Erik nagyon jó baba volt. Csak evett és evett. Nagyon hamar elérte azt a súlyt, ami a nem koraszülött babák számára elfogadható. Persze minden rezzenését figyeltük, légzésfigyelőt vettünk az első időszakra, hogy nyugodtan pihenhessünk. De semmilyen szempontból nem volt ez más, mint a többi első gyermekes párnál. Talán annyiban, hogy több vizsgálaton kellett részt vennünk, mint egy időre született csecsemővel. Kétszer voltunk ortopédián, mert 6 hetes korában még az apró csontokat nem tudták jól megnézni az ultrahangon, szemészetre kellett járni, hogy figyeljék a fejlődést. Én hordtam Dévény-tornára, hogy a mozgásfejlődése is megfelelő legyen. De egyébként nálunk szerencsére nem volt semmi nyoma kb. 4 hónapos korára, hogy koraszülött volt. Egészséges, szépen fejlődő baba volt.

img_0193

Erik otthon átvette szobácskáját

 

Barbara elmesélte, hogy Erik gyorsan fejlődött, minden rendben zajlott, szépen gyarapodott a súlya. Gyönyörűséges kisfiával hamar összehangolódtak, és elfelejtették a kórházi történteket. 

 

015

Erik

 

Az anyai szeretet és erő!

 

028

Barbara és Erik

 

Erik ma már 5 éves óvodás nagyfiú tele energiával és csínytevésekkel.

 

dsc_2311

Erik 5 éves

A fenti interjú megírása közben többször elérzékenyültem, mivel 35. hetes várandós kismama vagyok. A babavárás és a szülés tele van izgalmakkal és aggodalmakkal. Innentől kezdve minden a pocaklakó körül forog, ő lesz a legfontosabb a világon! Kitartást és erőt kívánok azoknak az édesanyáknak és édesapáknak, akik éppen koraszülött gyermekük mellett küzdenek!  

 

 

 

Képek: Saját tulajdonban vannak, felhasználásuk más célra a szerző engedélye nélkül nem megengedett. 
Szerző: Osgyán Laura, Lakásművészet 

 

 

Az otthon megteremtése egy igazi művészet. Egy kreatív tervezés, amikor életteret alkothatunk. A lakásművészetet megtaláljátok a Facebook-on, és az Instagram-on is, ahol különböző tartalmakkal találkozhattok. 

fehér keret2Laka╠üsmu╠őve╠üszet_logo╠ü_LM

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!